Ismét egy könyvre szeretném felhívni a figyelmet. A címe Portrait Photographer’s Handbook (A portréfotós kézikönyve) Bill Hurter tollából. Sajnos a könyv egyelőre csak angolul érhető el.
A könyv nem teljesen kezdők számára íródott, de túlzás lenne azt mondani, hogy a sok éves gyakorlattal rendelkező profi fotósok nap mint nap fellapoznák tippekért, trükkökért. A célközönség valahol a kettő között van: azoknak lehet hasznos, akik csináltak már jó néhány portrét, a Photoshop-os retusálásba is belekóstoltak már, és szeretnének fejlődni, jobb és hatásosabb portrékat készíteni.
A “kézikönyv” a portréfotózáshoz szükséges felszerelések és alapvető technikák leírásával kezdődik az objektívek gyújtótávolságától és mélységélességtől kezdve a file-formátumokon és zajszűrésen át a mesterséges fényforrások, fénymódosítók valamint fénymérők részletezéséig. Ezek olyan alapok, amelyeket valóban tudnia kell minden portrézással foglalkozó embernek, viszont néhány célzott kereséssel bárki könnyen találhat ezzel foglalkozó ismertetőket az interneten.
Szó esik továbbá a portréfotózás egyik sarkalatos összetevőjéjőről, a pózokról: a fej, a vállak és kezek tartásáról. Alaptétel, hogy a háromdimenziós emberi test kétdimenziós leképezésének szabályai évszázadokon át finomodtak. Ezeket a szabályokat nem “kötelező” az utolsó betűig betartani, de mindenképpen érdemes ismerni őket, mert jó alapot adnak a modellek formáinak közel ideális bemutatására.
Hutter ír még a portréknál is fontos kompozíciók alapjairől: a harmadolási szabályról, az aranymetszésről, valamint a figyelmet vezető vonalakról.
Nagy, több fejezetet felölelő téma a világítás. A könyvből megismerhetjük az alapvető, és leginkább fotóműteremben használható portrévilágítási módokat, a fő- és derítő fény lehetséges arányait, valamint a kültéri fény használatát, és annak kombinálását mesterséges fényekkel.
Egy fejezet szól a legritkább esetben tökéletes emberi arc és test hibáinak “elrejtéséről”, a megfelelő pózokkal és világítással operáló korrekciós technikákról.
A könyv tele van kiváló – bár egyes kritikák szerint túl édeskés és az amerikai ízlésnek megfelelő – fényképekkel, és minden képhez találunk egy rövid technikai leírást, ami betekintést enged a kép elkészítésének mikéntjébe.
A Portréfotós kézikönyve egy hasznos, és sok témát felölelő könyv, amit középhaladó, angolul beszélő fotósoknak ajánlok.
Ahogy írtam a könyv még nem jelent meg magyarul, de azt nem mondanám, hogy nincs alternatívája. Szívesen ajánlom a Robert Caputo Fotóiskola – Portré és riport című munkáját, ami a National Geographic fotós sorozatában jelent meg. Bár a téma megközelítése teljesen más, mégis “alapmű”.
Egy másik lehetséges alternatíva valamelyik “nagy öreg”, például Szipál Márton portré tanfolyama. A több mint 80 éves mester óriási vehemenciával és odaadással próbálja átadni hatalmas tudását az ifjúságnak. Az óráin lefedett anyag gyakorlatilag megegyezik a Portréfotós kézikönyve ismeretanyagával, amihez hozzáadódik az emlékezetes előadás és stílus. Minden szavát érdemes feljegyezni.
A Natgeos könyv valóban egy kicsit más megközelítésű, de szerintem is jó könyv.
Szipál féle tanfolyamon én is gondolkoztam, de végül sajnos nem fért bele a keretbe. Remélem még lesz lehetőségem az találkozni a mesterrel. Nem mindennapi ember az biztos. :)