Táncos fehér fényben

Ez a kép szintén azon az estén született, amikor a Táncosok a sötétben is készült. Figyelemfelkeltő címe talán Táncos fehér fényben lehetne.

Ahogy korábban is írtam, hobbiként fotózok időnként táncosokat, csak azért, mert szeretem ezt csinálni. És nem csak lányokat. :-) Táncosokat fotózni bizonyos szempotból könnyű. A profi táncos ugyanis képes megcsinálni ugyanazt a mozdulatot ugyanúgy és ugyanott akár tízszer, hússzor is, amíg a fotós állítgat egy kicsit a vakuk pozícióján vagy fényerején, esetleg másik papírhátteret teker le, stb. Persze nem szabad visszaélni az ő türelmükkel, idejükkel sem.
Lehet, hogy illúzióromboló, amit most írok, de egy-egy fényképet elkészíteni munka, néha hosszú, és nehéz munka.

A fotózás folyamata már jóval a műterembe lépés előtt elkezdődik. Egyeztetünk a résztvevőkkel: modellekkel, sminkessel, asszisztenssel, stúdióval. De a telefonálgatás, találkozások, megbeszélések már a tevőleges rész. De ami szintén kritikus, annak jó része fejben zajlik: a tervezés. Én sokszor elképzelem előre a pózokat, a világítás változatokat, kifejezéseket, szükséges sminket és felszerelést. Akár egy “valódi” pénzes megbízásnál.

És aztán ott vagyunk a műteremben. Iszonyú fontos, és a fotós feladata, hogy kellemes légkörben és hangulatban történjen a fotózás, legyen az akár 30 perc, vagy két óra. Egy kis zene, esetleg egy kávé vagy tea, netán csoki segíthet. És beszéd. Beszélni kell mindenkivel. A fotós dolga ugyanis az oldott hangulaton túl a modellek, a sminkes, a fodrász és az asszisztencia irányítása, instruálása. A fotósnak kell átvinnie a többiek fejébe, érzéseibe átvinni azt, amit ő vagy az Art Director elképzelt, megálmodott. És mindenkinek a számára fontos részeket kell hangsúlyozni: a sminkesnek nem annyira fontos a póz, ahogy majd a modell áll/ül/fekszik, de fontos, hogy kérünk-e csillogást a szemhéjakra és milyen erős rúzst akarunk. A modellnek nem kell a világítás részleteit ismerni, viszont tudnia kell, merre nézzen, mit csináljon, melyik lábára helyezze a súlyát.

Ennek a fotónak a pózát már korábban megálmodtam. Maga a póz, egyszerű, szabályos. Az emberi érzékelés, az emberi agy szereti a szabályokat, a geometriai formákat. Ez nem kelt érzelmeket, a néző nem azonosul egy ideával, nincs története, mégis jó ránézni az egyenes vonalak és szabályos szögek miatt.

A kép elkészítéséhez fehér papírhátteret használtunk. Egy 900 Ws-os stúdióvaku adta a főfényt egy nagy Octaboxszal felszerelve, és két 500 Ws-os vaku világította meg a fehér hátteret.

Nem látszik, de ez nem egy könnyű póz. Sok apró részlet van, amire a táncosnak figyelnie kell, és nem könnyű sokáig benne maradni ebben a tartásban. Én pedig a szememregyógyult fényképezőgéppel (állványon állt a gép) instruáltam: még egy kicsit lejjebb a csípőt, ki a vállat, és közben nyomtam a kioldógombot, amikor tetszett, amit a keresőben láttam. Tehát tovább rombolva az illúziókat: nem egyetlen kép készült. Soha nem egy kép készül. :-)