Van egy régi barátom: Pirovits Árpád, sztepptáncos, tanár és koreográfus. Többször fotóztam már korábban, és most a napokban újra gépem elé merészkedett.
Most készülő könyvéhez van szüksége fényképekre: néhány alap pózra, valamint egy őt, mint szerzőt bemutató portréra.
Már korábbi fotós találkozásainkon is észrevettem, hogy nagyon könnyű vele dolgozni: pontosan azt csinálja, amit kérek tőle, és ugyanazt a pózt tetszőlegesen sokszor képes újra és újra felvenni. Amikor ezt meg is mondtam neki, azt válaszolta: “Táncos vagyok. Azt csinálom, amit mondanak.”
Azt gondolom, ez egy professzionális hozzáállás. Igen, valóban megvan a gyakorlata – nem utolsó sorban színpadi gyakorlata – abban, hogy újra és újra ugyanúgy beálljon, vagy ugorjon ott, és akkor, amikor mondják, de a lényeg, hogy ezt minden sztáralűr nélkül a fényképezőgép előtt is megteszi. Szinte már fotómodell. :-)
A könyv borítójára és hátlapjára kerülő fényképek kiválasztását a világ legszigorúbb képszerkesztője végzi majd: Árpi felesége, Réka. Remélem fennamaradok a rostán. :-)
 |
 |
 |
