Eső előtt köpönyeg

2010/07/13 @ 20:04 Tibor

Egy vidéki élelmiszeripari vállalatnál történt a következő eset: egyik reggel, a több hónapja zajló bonyolult hiteligénylési eljáráshoz is fontos adatokat szolgáltató hóvégi pénzügyi zárás előtt pár nappal  a pénzügyi igazgató arra érkezett az irodába, hogy kollégái, könyvelők, elemzők, bérszámfejtők falfehér arccal ültek a gépeik előtt. “Mi történt?” – kérdezte. “Eltűntek az adatok a főkönyvből.” – válaszolta az egyik könyvelő. “És nem találjuk az anyagok analitikus nyilvántartását sem.” – tette hozzá egy másik. A hiányzó adatok egy integrált vállalatirányítási rendszerben voltak tárolva, és előző nap még mindenki ezekkel az adatokkal dolgozott. A vállalatirányítási rendszer pedig egy komoly szerverszámítógépen működött. Néhány órás utánajárás kiderítette, hogy ez a számítógép előző nap hibajelzést küldött a számítógép szállítójának, jelezve, hogy a gépben működő merevlemez gyengélkedik, és várhatóan meg fog hibásodni. Ezt észlelve a hardver szállítója kiköldött egy mérnököt, és a merevlemezt – az érvényes garancia keretei között – kicserélte egy újra, és – tiszteletben tartva a vevő adatainak bizalmasságát – a régit még aznap a megsemmisítőbe küldte. A helyi informatikus pedig – ismerve a vállalatirányítási rendszer informatikai igényeit – újraépítette az adatbázist, de adatok nélkül.
Az eredeti merevlemez tartalmáról nem volt mentés, második változat, sem a vállalatnál, sem másutt.
Sok ember munkája veszett el és egy vállalat működése került veszélybe egy technológiai probléma kövekeztében.

Ezt a történetet akkor szoktam elmesélni, amikor paranoiásnak neveznek a fotóanyagaim mentési megoldásai miatt.

Bár az én egyes fotóimon nem olyan sok ember dolgozik, de megismételhetetlen rendezvényeknél, portré fotózásoknál, de még saját családi fotóim esetén is nagy veszteség lenne, ha elveszíteném az elkészült képeket. És ha még az egyes képek nem is képviselnének akkora értéket, hosszú évek munkája, próbálkozásai veszhetnének kárba egy elektronikai berendezés meghibásodása esetén. Ezért aztán teszek néhány óvintézkedést.

A fotóimat jó minőségű – Lexar és Kingston – Compact Flash kártyákra készítem. A fényképezőgépben soha nem törlök a kártyákról képet, viszont minden használat előtt a gépben formatálom őket. Amint visszatérek a számítógépem közelébe, az első dolgom, hogy letöltöm a CF kártyák tartalmát a számítógépre. A letöltést Adobe Photoshop Lightroom segítségével végzem, amelyben a fotóimat kulcsszavakkal – a megrendelő neve, a képek témája, pl. portré, rendezvény, stb., az ábrázolt személy(ek) neve – rendszerezem.
A Lightroom segítségével egyébként úgy nevezett non-destructive, vagyis a nyers (RAW) file-okat nem módosító módon tudom szerkeszteni a fotóimat, így az eredeti file-ok nem változnak, károsodnak.

A nyers és feldolgozott fényképeket egy kétszer 1 terabyte-os, Western Digital gyártmányú, az Apple számítógépemhez Firewire 800-as csatlakozóval kapcsolódó külső merevlemezen tárolom. Ez a kétszer 1 terabyte tárolókapacitás fizikailag két merevlemezen található meg, amelyek a RAID 1 rendszerben, vagyis minden adatot tükrözve, kétszeresen tárolva működnek. Bár így végül a teljes kapacitás felét tudom csak kihasználni, a megoldásnak hatalmas előnye, hogy ha bármelyik merevlemez megsérül, a másikon megvannak a képeim.
Ez a küldő merevlemez egyébként lehetővé teszi, hogy saját Firewire csatlakozóján keresztül további merevlemezeket kapcsoljak a konfigurációhoz, így bővítve a lemezterületet.

Ezt a biztonságot még azzal fejelem meg, hogy a nyers képeket eredeti könyvtárszerekezetükben időről időre DVD-re mentem, és ezeket a DVD-ket máshol tárolom, mint ahol a merevlemezeim találhatóak.

A számítógépem operációs rendszerét, és egyéb szoftvereit, személyes beállításaimat, szerződéseimet, ajánlataimat, és egyéb üzleti dokumentumaimat, valamint például a Lightroom katalógus fájljait a Mac OS X részét képező Time Machine megoldással mentem rendszeresen, és automatikusan egy másik külső merevlemezre, amely USB-n keresztül kapcsolódik a számítógepemhez.
Így, ha ezeket véletlenül letörölném, vagy a gép belső merevlemeze hibásodna meg, adatvesztés nélkül vissza tudom tölteni.

Túlzott óvatosság? Lehet. De sok kellemetlenségtől óvom meg vele magam és megrendelőimet.

Kategória: fotózás

Hozzászólások »

  1. szabopal

    2010/07/13 22:49

    Szerintem egyáltalán nem vagy paranoiás.
    Én is több helyen tárolom a képeimet.
    (Belső HDD, egy nagyobbacska WD külső és egy kisebb USB 2.0-s hordozható, amin csak addig tartogatom, amíg el nem készültem 1-1 anyaggal, melyhez szintén Lightroomot használok.

    Amire viszont felfigyeltem: “Egy nagy vállalatnál…”
    (nevezhetjük nagyvállalatnak a munkahelyemet, habár állami cég)

    Szerintem egy magára valamit adó cég, főleg ha pótolhatatlan adatokkal dolgozik, minimum, hogy RAID1-ben, de inkább RAID6-ban összefűzve használja a merevlemezeket.

    A másik számomra érdekes dolog, hogy hogy nem tudott a “Nagy vállalat” rendszergazdája a hardver meghibásodásról és a mérnök érkezéséről? :)

    Üdv.: Pali

    UI: valahol, valamikor azt olvastam, hogy 3 dolog biztos egy ember életében,
    1. az ADÓ
    2. a HALÁL
    3. és az ADATVESZTÉS

  2. Andor

    2010/07/14 09:06

    Nem neveznélek paranoiásnak a dolog miatt.
    Esetleg egy kicsit máshogy oldanám meg, de ízlések és pofonok ugyebár…

    Ez a ‘nagyvállalat’ amúgy tényleg elég nevetséges hibá(ka)t követett el:
    1. nincs _semmilyen_ mentés?
    2. a mérnök hogyan cserélt diszket – nem valamiféle ‘IT megbízott’ engedte be a szerverhez? (még ha ott, abban a konkrét irodában nincs is helyi rendszergazda / IT manager stb. azért olyankor szokás kijelölni valakit, aki meg tudja különböztetni a tápkábelt a spagettitől az ilyesmikre.
    3. a külső cég pedig kivel lépett kapcsolatba? ilyenkor általában az IT-s a belső kapcsolattartó, még ha nem is ott ül…

    Én amúgy – teljesen amatőrként – a laptop HDD-jén kívül még 2 külső HDD-re mentem le a képeket, plusz néha DVD-t is írtam régebben.
    Most már nem, mióta tudom, hogy a DVD akár pár év múlva is okozhat már kellemetlen meglepetést, hogy nem (de inkább csak részben) olvasható.
    Ja, és az egyik mobil HDD mindig nálam van, a másik otthon, tehát van ‘offsite’ backup is :-D

  3. e1

    2010/07/19 00:14

    Hát, azért ez a megoldás sem éppen ideális, mert egy nagyon fontos dolog ellen nem véd, a felhasználó hibája ellen. A RAID1 amúgy jó dolog (én személyesen RAID5-öt használok), de ha véletlenül letörlök a lemezről egy mappányi képet és csak egy év múlva jövök rá (nemrégiben megtörtént, csak pár kicsinyített fotó maradt meg, amik felkerültek webre), szóval a RAID5 mezőt cseszhetem. Ugyanaz a helyzet pl. vírus/cracker támadás esetén is. Szóval a fenti védelem ez esetben megvéd a HW meghibásodása esetében, de nem véd a felhasználó ellen.
    Ezen ajánlom mindenkinek elgondolkozni, főleg ha valaki több felhasználóval osztozik a számítógépén.

  4. Kristóf

    2010/11/23 23:53

    Ez ennél szerintem összetettebb feladat.

    Vázlatosan:
    -Sebesség és hibatűrés:
    RAID10, harveres raid vezérlő, writeback cache, Li/Ion akku a raid kártyán
    -Titkosítás:
    Ellopják a gépedet felelősséggel tartozol az ügyfeleid fotóiért!
    Nyílt forráskódú fájlrendszer titkosító pl.: TrueCrypt
    Notebookon, Asztali gépen és adatmentésen egyaránt.
    - Mentés:
    NAS (Raid1), tehát nem USB, hanem TCP/IP, szinkronizáló program a munkaállomás Lightroom könyvtára és a hálózati tárhely között.

    Minél kisebb Lightroom catalog annál gyorsabb a munka, felesleges dolgokat minél hamarabb törölni. Mai PC-k USB csatolói a leghitványabb munkát végzik, ahhoz képest a fényképezőgép memóriakártya kezelése egy bomba biztos megoldás.

Mit gondolsz?