Helyszíni fotózáskor…

2010/12/15 @ 08:53 Tibor

Baráth Fotonlog Dincsi Gábor – fotóoktató, a GIMP és Lightroom szoftverek guruja, és mindezek mellett szerzőtársam a Fényértéken – néhány napja összegyűjtött, és blogján megjelentetett néhány tippet beltérben fotózók számára. Gábor teljes mértékben használható tanácsai leginkább riport jellegű vagy rendezvényfotózás esetén nyernek igazán jelentőséget.
Ha külső helyszínen – nem stúdióban – fotózol, de beltérben beállított jellegű képeket készítesz – például helyszíni portrét – akkor még néhány ponttal ki kill egészítened a tipplistádat.

Nagyot néznek majd

Helyszíne válogatja ugyan, de beltéri fotózásnál gyakran előfordul, hogy nem tudsz eléggé eltávolodni a fotóalanyodtól egy, a portrékészítéshez gyakran ajánlott 70mm-esnél hosszabb gyújtótávolságú objektív használatához. Az alany egyszerűen nem férne a képbe a teleobjektívvel. Ilyenkor kénytelen vagy nagyobb látószögű optikát használni. Ha nem célod a képen a fényképezőgépehez ténylegesen, és később a kép nézőjéhez virtuálisan közelebb eső képelemek – például a modell keze, vagy mint a példaképen lába – objektív által torzított méretének hangsúlyozása, akkor igyekezz azokat egy síkban, a gépedtől azonos távolságra elrendezni, beállítani.

Jó emberek kis helyen, és a néger

Szintén az adott helyszín szűkösségéből adódhat, hogy egy egészen kis vakuvillanás is akkora lehet, hogy a fal adja a másikat. Vagyis a fény visszaverődhet a falról, mennyezetről, ajtóról, stb. Ennek lehet egy pozitívuma: kevesebb erőfeszítést kell tenned egy szépen derített megvilágítás eléréséhez. Lehet viszont negatívuma is: nem biztos, hogy sikerül portré esetén az arc meg nem világított oldalán szép árnyékokat csinálnod, vagy a háttér bizonyos részeit külön, a főfényed hatásától függetlenül megvilágítanod.

Egy másik, szintén a rendelkezésre álló hely esetleges korlátaiból adódó probléma, hogy a falról, mennyezetről, szobában lévő karmazsinpiros hintalóról visszaverődő fény felveszi a visszaverő felület színét, és nem kívánt színeltolódásokat okozhat a kép bizonyos részein.

Ezen a két problémán a filmkészítési zsargonban négerezésnek nevezett technikával próbálhatsz segíteni. Ez az árnyékolandó részeknek, képelemeknek valamilyen sötét anyaggal – textillel, hungarocell darabokkal – a fény útjából való kitakarását jelenti.
Ehhez bizony nem árt előre készülni, és magaddal vinni a szükséges dolgokat. Szerencsére a fotósfelszerelésből sokmindennek – derítőlapnak, összehajtható háttérnek, stb – éppen fekete színű tartója, tokja van, amelyeket végszügség esetén kreatívan fel lehet használni. De jól jöhet ilyenkor az egyszerű fekete kartonpapír is, amit a gitárt megvilágító vaku elé tettem, hogy ne világítsa meg a modellt.

Egy másik, a fotós orra alá borsot törő dolog benti helyszínek esetén az ablak. Ez az üveggel fedett nyílászáró akkor válik a fotós számára problémaforrássá, amikor szeretné azt a készülő képen szerepeltetni a mesterségesen megvilágított modellel, alannyal együtt. Ekkor ugyanis a fényforrás ablakbeli tükörképe jelenhet meg nem kívánt módon a képen.
Ezen úgy segíthetünk, hogy megpróbáljuk a fényforrásunkat kicsit más szögben elhelyezni – kockáztatva ezáltal a megálmodott ideális világítási sémánkat, vagy ismét segítségül hívjuk fekete barátainkat, és a fényforrás ablakban megjelenő világos részét megpróbáljuk velük kitakarni.
Kézenfekvő megoldás lehet, de ritkábban megvalósítható, hogy egyszerűen kivesszük az ablaknyílásból az üveges ablakkeretet, vagy módszeresen kiverjük az üveget a nyílásban lévő, és abból ki nem szedhető ablakkeretből. Vigyázat, ez csak igazán profiknak ajánlott. Otthon ne próbáld meg!

Szépek a fogaid, Laci. De miért kékek?

És a végére egy kicsit haladóbb tipp: egyeztesd a vakuid fényének színét a helyszínen lévő rendelkezésre álló fény színével. Egy irodában, vagy gyárban gyakran használnak fénycsöveket, vagy éppen néhányat a ma már egyre inkább kiszoruló hagyományos villanyégőkből. Mindkettőnek jelentősen eltér a színhőmérséklete a magaddal vitt rendszer- vagy stúdivakuétól. Ha ilyen környezetben villantasz, elképzelhető, hogy a kép bizonyos részei ilyen, más részei pedig olyan színűek, pontosabban színhőmérsékletűek lesznek.
Ilyenkor az egyik megoldás, hogy valahogy megszabadulsz a helyszín adott világításától – úgy, hogy lekapcsolod/kapcsoltatod a világítást, vagy, ha a fényerő nem túl nagy, rövidebb záridővel – legfeljebb a géped vakuszinkronhoz szükséges záridejével – és  – a vakuid maximális teljesítménye által határolt – nagyobb F értékkel sötétíted el a teret – és így már csak a saját mesterséges fényeiddel kell foglalkoznod.
A másik megoldás pedig az, ha vakuid fényének színhőmérsékletét hozzáigazítod a helyszíni világításéhoz. Ezt a vakuk elé helyezett színező fóliákkal tudod elérni. Ezeket a fóliákat egyes redszervakukkal együtt adják, másokhoz és a nagy stúdióvakukhoz viszont külön kell megvásárolnod.

Kategória: fotózás,világítás

Nincs hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Bocs, de ehhez most nem szólhatsz hozzá.