A fényképész és a főzés

2011/05/17 @ 10:07 Tibor

Legénykorom egyszemélyes kulináris kalandozásait követően – olyan tuti receptjeim voltak, mint a rizs magában, vagy a banánturmix kakaóval – bár a rizsre már egyedül is rá tudok ütni egy tojást, mára sem váltam a fényképészet Robert Rodriguez-évé. A főzés számomra továbbra is egy csoda. Csak azt látom, hogy a sokféle összetevő oly rejtélyes mennyiségeiből, mint a csipetnyi vagy amennyit a liszt felvesz, olyan titokzatos folyamatokon keresztül, amelyek során valami üvegessé vagy kocsonyássá válik, esetleg besűrűsödik vagy éppen a teteje bebőrösödik, valami ehető, sőt, finom születik. De továbbra sem értem, hogyan.

Ezért is töltött el csodálattal vegyes áhítattal az a pár óra, amelyet a Makifood főzőiskola konyhájában tölthettem, ahol titokzatos recepteket tárgyaltak meg és próbáltak ki Maki Stevenson és a Két Szerecsen étterem szakácsai.
Azt a könnyed hagymaaprítást, öregem! Ha édesanyám meglátná egy szem fiát egy akkora késsel a kezében, bizony sikítana.

És igen. Meg kellett kóstolnunk. És nem volt rajta hajlakk, műhab, műanyag bazsalikom. És ha lett volna rajta, én akkor is megkóstolom. Mert ha úgy van, akkor úgy van…

 

 

Kategória: fotózás,főzés,gasztro
Tag-ek: ,

Nincs hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Bocs, de ehhez most nem szólhatsz hozzá.