Egy vidéki élelmiszeripari vállalatnál történt a következő eset: egyik reggel, a több hónapja zajló bonyolult hiteligénylési eljáráshoz is fontos adatokat szolgáltató hóvégi pénzügyi zárás előtt pár nappal a pénzügyi igazgató arra érkezett az irodába, hogy kollégái, könyvelők, elemzők, bérszámfejtők falfehér arccal ültek a gépeik előtt. “Mi történt?” – kérdezte. “Eltűntek az adatok a főkönyvből.” – válaszolta az egyik könyvelő. “És nem találjuk az anyagok analitikus nyilvántartását sem.” – tette hozzá egy másik. A hiányzó adatok egy integrált vállalatirányítási rendszerben voltak tárolva, és előző nap még mindenki ezekkel az adatokkal dolgozott. A vállalatirányítási rendszer pedig egy komoly szerverszámítógépen működött. Néhány órás utánajárás kiderítette, hogy ez a számítógép előző nap hibajelzést küldött a számítógép szállítójának, jelezve, hogy a gépben működő merevlemez gyengélkedik, és várhatóan meg fog hibásodni. Ezt észlelve a hardver szállítója kiköldött egy mérnököt, és a merevlemezt – az érvényes garancia keretei között – kicserélte egy újra, és – tiszteletben tartva a vevő adatainak bizalmasságát – a régit még aznap a megsemmisítőbe küldte. A helyi informatikus pedig – ismerve a vállalatirányítási rendszer informatikai igényeit – újraépítette az adatbázist, de adatok nélkül.
Az eredeti merevlemez tartalmáról nem volt mentés, második változat, sem a vállalatnál, sem másutt.
Sok ember munkája veszett el és egy vállalat működése került veszélybe egy technológiai probléma kövekeztében.
Ezt a történetet akkor szoktam elmesélni, amikor paranoiásnak neveznek a fotóanyagaim mentési megoldásai miatt.
Korábban írtam
