A TED egy ma már világhírű konferencia sorozat. Évekkel ezelőtt kattantam rá, amikor valaki átküldte Sir Ken Robinson TED-en elhangzott “Az iskolák megölik a kreativitást” című előadásának linkjét. Az előadásban Sir Ken arról beszél, hogy szerinte a kreativitást az írás-olvasással egyenrangúan kellene kezelni, és hogy a hagyományos tantárgyhierarchiát, ahol a matematika és a nyelvek testesítik meg a tudományok legmagasabb szintjét, fel kellene váltani egy olyannal, ahol a művészeteknek is hasonlóan fontos szerep jut. És nem csak a zenének, és a képzőművészeteknek – mert a művészetek között is létezik egy hierarchia -, de a drámának és a táncnak is.

Sir Ken Robinson előadásának is köze lehetett ahhoz, hogy gyermekeim egy olyan alapítványi iskolába és óvodába járnak, ahol – a korosztályi sajátosságok figyelembevétele és a szabad játék mellett – nagy jelentőséget tulajdonítanak a művészeteknek is. Zenélnek, színdarabokat játszanak, és van mozgásművészet is. És igen, azt gondolom – de ezzel persze minden szülő így van -, hogy a gyermekeim kreatívak.

Remélem felismerjük itthon is, mennyire fontos az emberi kreativitás és az abban rejlő gazdasági versenyelőny. Remélem, sokáig fenntartható lesz a miénkhez hasonló alapítványi és egyesületi alapokon nyugvó óvodák és iskolák működése a jövőben.

De kanyarodjunk vissza a pénteki rendezvényhez!
A TEDx-ben az x azt jelenti, hogy a nagy TED-től függetlenül, de annak engedélyével, és szabályainak betartásával megrendezésre kerülő esemény. A TEDx Danubia pedig a világszerte alapított helyi szervezetek közül az egyik magyarországinak a hivatalos elnevezése.

Pénteken este három előadás hangzott el: Hankiss Elemér: Életstratégiák a bizonytalanság korában, Csíkszentmihályi Mihály: Boldogság és az emberi természet, valamint Vécsey Zsadány: Flow – játék, kaland és képesség.
Az előadások után egy kerekasztalbeszélgetés zajlott Matolcsy György, Csíkszentmihályi Mihály, Barabási Albert-László, és a levezető Mányai Csaba részvételével. Nagy koponyák, izgalmas emberek, érdekes előadások és beszélgetés.
Az est mindkét felét – az előadásokat és a beszélgetést is – élveztem; talán az előadásokat kicsit jobban. Kiváncsian várom a szeptemberi TEDx Danubia Cafe rendezvényt.

További fényképek a Facebook-on és a Flickr-en.

Ezért is töltött el csodálattal vegyes áhítattal az a pár óra, amelyet a Makifood főzőiskola konyhájában tölthettem, ahol titokzatos recepteket tárgyaltak meg és próbáltak ki Maki Stevenson és a Két Szerecsen étterem szakácsai.
Azt a könnyed hagymaaprítást, öregem! Ha édesanyám meglátná egy szem fiát egy akkora késsel a kezében, bizony sikítana.

És igen. Meg kellett kóstolnunk. És nem volt rajta hajlakk, műhab, műanyag bazsalikom. És ha lett volna rajta, én akkor is megkóstolom. Mert ha úgy van, akkor úgy van…

 

A cél
Gondold át, hogy mire szeretnéd használni az elkészítendő portrét. A céges weboldalra lesz, PR cikkhez, az önéletrajzodba, esetleg a Facebookra? Mi az, amit a képpel ki szeretnél fejezni, meg szeretnél mutatni? Milyennek szeretnél látszani? Van-e esetleg olyan környezeti elem, vagy eszköz, amit látni és láttatni szeretnél a fotón? Ezeket beszéld át a fényképésszel. Legyenek ötleteid, és egészen biztos, hogy a fotós is hoz majd néhányat!

Te magad
Van-e valami, amit nem szeretsz magadon, amit nem szeretnél viszontlátni vagy kiemelni egy fényképen? Ha van ilyen, mondd el a fotósnak. A legtöbb vélt, vagy valós arci szabálytalanság már a fotózás során a megfelelő világítással és nézőponttal eltüntethető, vagy legalábbis csökkenthető. És végső segítségnek mindig ott van a retusálás.

Arc és smink
Bulizni kell. Bulizni jó. De a karikás, véresres szem meglátszik majd a képeken. Egy kipihent éjszaka viszont sokat segíthet.
Csillogó sminket ne használj a fotózáshoz, de legyen veled amit egyébként használsz.
Ha van profi sminkese a fényképésznek, a legtöbb esetben ráhagyatkozhatsz. Mindednesetre beszéld át vele, mit szeretnél.
Urak! Borotválkozzatok, de ha lehet, ne közvetlenül a fotózás előtt! Így elkerülhető az a sok apró piros pötty az arcotokon.
Ha nagyon idegenkedsz a sminktől, gondolj arra, hogy ha TV felvételre mész, meg sem kérdezik, hogy púderezhetnek-e, és Te valószínűleg nem is állsz ellen. Nem más a fotózás sem. Az a kis púder nem fog megártani, és nem meséljük el a haveroknak.

Haj
Hajvágásra ne a fotózás napját válaszd, jó, ha előtte pár nappal elintézed! Legyen nálad hajlakk, fixáló hab vagy zselé, amit egyébként használni szoktál.
Urak! Egy kis hajlakkba sem halunk bele, ugye?

Körmök
Míg a fényképész sminkest intézhet igény szerint az alkalomra, a legtöbb esetben nincs idő manikűrre és pedikűrre. Ezeket is el kell intézned előre.

Ruha
Vigyél többféle ruhát (Urak! legalább nyakkendőt, inget) a fényképezésre! A feltűnő mintás és a nagyon kockás/csíkos darabokat lehetőleg kerüld, mert elvonják a kép nezőjének figyelmét Rólad. A karokat és vállakat megmutató blúzokat, topokat is inkább hagyd otthon. Ha a ruhákat vállfán szállítod, akkor kevésbé gyűrődnek majd.
Gondolkodj teljes képben: harmonizáljon az öv és a cipő (Urak! a ZOKNI)
Vállalati portréhoz a sötétebb színek passzolnak inkább. Ráadásul a konzervatívabb öltözet jobban kiállja majd az idő próbáját.

És egy extra
Próbáld meg leküzdeni a zavarodat. A fotós is csak ember, ráadásul most egy közös célon dolgoztok: jó portrét szertnétek készíteni.

De addig is egy kis ízelítő; egyelőre digitális formában:

Nagyot néznek majd

Helyszíne válogatja ugyan, de beltéri fotózásnál gyakran előfordul, hogy nem tudsz eléggé eltávolodni a fotóalanyodtól egy, a portrékészítéshez gyakran ajánlott 70mm-esnél hosszabb gyújtótávolságú objektív használatához. Az alany egyszerűen nem férne a képbe a teleobjektívvel. Ilyenkor kénytelen vagy nagyobb látószögű optikát használni. Ha nem célod a képen a fényképezőgépehez ténylegesen, és később a kép nézőjéhez virtuálisan közelebb eső képelemek – például a modell keze, vagy mint a példaképen lába – objektív által torzított méretének hangsúlyozása, akkor igyekezz azokat egy síkban, a gépedtől azonos távolságra elrendezni, beállítani.

Jó emberek kis helyen, és a néger

Szintén az adott helyszín szűkösségéből adódhat, hogy egy egészen kis vakuvillanás is akkora lehet, hogy a fal adja a másikat. Vagyis a fény visszaverődhet a falról, mennyezetről, ajtóról, stb. Ennek lehet egy pozitívuma: kevesebb erőfeszítést kell tenned egy szépen derített megvilágítás eléréséhez. Lehet viszont negatívuma is: nem biztos, hogy sikerül portré esetén az arc meg nem világított oldalán szép árnyékokat csinálnod, vagy a háttér bizonyos részeit külön, a főfényed hatásától függetlenül megvilágítanod.

Egy másik, szintén a rendelkezésre álló hely esetleges korlátaiból adódó probléma, hogy a falról, mennyezetről, szobában lévő karmazsinpiros hintalóról visszaverődő fény felveszi a visszaverő felület színét, és nem kívánt színeltolódásokat okozhat a kép bizonyos részein.

Ezen a két problémán a filmkészítési zsargonban négerezésnek nevezett technikával próbálhatsz segíteni. Ez az árnyékolandó részeknek, képelemeknek valamilyen sötét anyaggal – textillel, hungarocell darabokkal – a fény útjából való kitakarását jelenti.
Ehhez bizony nem árt előre készülni, és magaddal vinni a szükséges dolgokat. Szerencsére a fotósfelszerelésből sokmindennek – derítőlapnak, összehajtható háttérnek, stb – éppen fekete színű tartója, tokja van, amelyeket végszügség esetén kreatívan fel lehet használni. De jól jöhet ilyenkor az egyszerű fekete kartonpapír is, amit a gitárt megvilágító vaku elé tettem, hogy ne világítsa meg a modellt.

Egy másik, a fotós orra alá borsot törő dolog benti helyszínek esetén az ablak. Ez az üveggel fedett nyílászáró akkor válik a fotós számára problémaforrássá, amikor szeretné azt a készülő képen szerepeltetni a mesterségesen megvilágított modellel, alannyal együtt. Ekkor ugyanis a fényforrás ablakbeli tükörképe jelenhet meg nem kívánt módon a képen.
Ezen úgy segíthetünk, hogy megpróbáljuk a fényforrásunkat kicsit más szögben elhelyezni – kockáztatva ezáltal a megálmodott ideális világítási sémánkat, vagy ismét segítségül hívjuk fekete barátainkat, és a fényforrás ablakban megjelenő világos részét megpróbáljuk velük kitakarni.
Kézenfekvő megoldás lehet, de ritkábban megvalósítható, hogy egyszerűen kivesszük az ablaknyílásból az üveges ablakkeretet, vagy módszeresen kiverjük az üveget a nyílásban lévő, és abból ki nem szedhető ablakkeretből. Vigyázat, ez csak igazán profiknak ajánlott. Otthon ne próbáld meg!

Szépek a fogaid, Laci. De miért kékek?

És a végére egy kicsit haladóbb tipp: egyeztesd a vakuid fényének színét a helyszínen lévő rendelkezésre álló fény színével. Egy irodában, vagy gyárban gyakran használnak fénycsöveket, vagy éppen néhányat a ma már egyre inkább kiszoruló hagyományos villanyégőkből. Mindkettőnek jelentősen eltér a színhőmérséklete a magaddal vitt rendszer- vagy stúdivakuétól. Ha ilyen környezetben villantasz, elképzelhető, hogy a kép bizonyos részei ilyen, más részei pedig olyan színűek, pontosabban színhőmérsékletűek lesznek.
Ilyenkor az egyik megoldás, hogy valahogy megszabadulsz a helyszín adott világításától – úgy, hogy lekapcsolod/kapcsoltatod a világítást, vagy, ha a fényerő nem túl nagy, rövidebb záridővel – legfeljebb a géped vakuszinkronhoz szükséges záridejével – és  – a vakuid maximális teljesítménye által határolt – nagyobb F értékkel sötétíted el a teret – és így már csak a saját mesterséges fényeiddel kell foglalkoznod.
A másik megoldás pedig az, ha vakuid fényének színhőmérsékletét hozzáigazítod a helyszíni világításéhoz. Ezt a vakuk elé helyezett színező fóliákkal tudod elérni. Ezeket a fóliákat egyes redszervakukkal együtt adják, másokhoz és a nagy stúdióvakukhoz viszont külön kell megvásárolnod.

A XII. kerületi étteremben éppen a fotózás reggelén zajlott egy kis házi ünnepség. Arra koccintottak az ott dolgozók, hogy az étterem 15 pontot kapott a neves Gault Millau gasztro útikalauz által adható maximális 20-ból. (20 pontot eddig csak egyetlen egyszer adtak egy séfnek.) A többi díjazott budapesti étteremről, és a díjazás jelentőségéről itt és itt olvastam.

Nem vagyok ételfotós, ritkán találkozom séfekkel, és még ritkábban látok bele egy étterem belső életébe. Ezért aztán meglepett az Arcade-ban tapasztalt fiatalos és professzionális attitűd, és a véletlenül elcsípett beszélgetésekben előforduló kifejezések – mint például Facebook, PR, email – gyakorisága.

Jó helynek látszott. Tervezem, hogy feleségemmel magánemberként is kipróbáljuk.

A blog egy-egy bejegyzése egy-egy interjúból és néhány portré fotóból áll, amelyeket természetesen én készítettem. A weboldal nyelve azért angol, mert a külföldiekkel angolul készítem az intejúkat, és – részben mert ez egy teljesen non-profit magán-projekt – egyelőre nem volt energiám lefordítani azokat.

Ízelítőül pár sor – itt és most magyarul – és néhány kép.

Filipe Cardoso-nak hívnak és 2004 augusztusa óta élek Magyarországon. …
Beszélek magyarul. Azt mondanám, hogy a beszélgetések 80%-át megértem, ami szerintem elég jó. Ha TV-t nézek, vagy egy filmet a moziban, vagy akár az utcán csípek el egy beszélgetést, a nagy részét megértem. Válaszolni persze nem olyan könnyű. Egy alkalommal lakásbérlés feltételeit beszéltem meg telefonon a magyarul beszélő tulajdonossal. …
Magyarországban nagyon jó élni. Sokkal biztonságosabb, mint mondjuk Liszabon. Egy csomó itt élő külfölditől ugyanezt fogod hallani. Budapest az egyik legbiztonságosabb város, ahol valaha éltek. Pedig ők éltek már az Egyesült Államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban. …

Szentpétervári vagyok, de már majdnem a fél életemet itt töltöttem. Most leszek 26 éves, és majdnem 12 éve élek itt. …
Magyarország egy jó hely. Sokkal nyugodtabb, mint Ororszország. Az időjárás jó és jó az élet minősége is. Ha van munkád, sokkal több dolgot engedhetsz meg magadnak, mint másutt. …
Nem szeretem az itteni személyi jövedelemadót, ami majdnem a legmagasabb Európában. Nem szeretem a benzin árát sem, ami manapság egyszerűen hihetetlen. Néha, amikor tankolok, komolyan elgondolkodom rajta, mennyit is kell nekem valójában autóznom. …
Nagyon szeretem a magyar ételeket. Jó sok húst esztek, és nagy a választék. Ezzel soha nem volt semmilyen gondom. …
Szeretem Budapestben, hogy könnyen el lehet jutni egyik helyről a másikra.Nem olyan, mint Szentpéterváron, ahol a lakásunktól 50-60 perc bejutni a központba. Itt minden, ahova le szeretnék menni 20-25 percnyire van. …
Már részben magyarrá váltam, ha nem váltam már azzá teljesen.

További képekért és az interjúk teljes szövegéért nézd meg a WhyBudapest.hu-t.

Az ezévi versenyen a korábbiakban már bizonyított résztvevők, mint Kokó, Hajdú Steve, Fábián László, Józsa Imre vagy Solymos Antal mellet új szereplők is megjelentek az elütőhelyen, mint Bársony Bálint vagy Lui. A hölgyek közül Temesvári Andrea, Keleti Andrea és Südi Iringó is már többedik alkalommal visszatérő játékosok.
Igazoltan hiányzott viszont idén a pályáról a köztudottan remekül golfozó Csomor Csilla és Gesztesi Károly.

Az idei Golf Gálának volt egy különleges célja is: a vendégek sztárok által aláírt golflabdákat vásárolva az árvízkárosult Ludányhalászi Általános Iskola javára adakozhattak.

Mindhárom alkalommal gyermekeimmel érkeztem az eseményre: 2008-ban egy, 2009-ben kettő, múlt szombaton viszont már mindhárom fiam és a feleségem is elkísért. Csak délelőttre terveztük a részvételünket, de túl jól éreztük magunkat, és csak késő délután, egy kis golf gyakorlás után indultunk haza.

Természetesen mindhárom alkalommal készítettem fényképeket. Ezekből készítettem az alább látható videót.

A kép kora délután készült, és már a fényképezőgép LCD kijelzőjén is így nézett ki, tehát nem az utómunka során színeztem ilyenre.

Ha érdekel, hogyan készült, olvass tovább. De vigyázz, nagyon technikai lesz a dolog!

A fényképezőgép manuális módban volt, azért hogy a környezeti fényeket megfelelően el tudjam nyomni. Ezt úgy tettem, hogy a záridőt felhúztam 1/200 másodpercre, míg a rekesz F/9-en volt. Ettől lett a kép háttere sötét. Az értékeket egyébként nem fénymérő alapján, hanem egyszerűen néhány teszt kép készítése során finomítottam.

A fehéregyensúlyt Tungsten-re, vagyis izzólámpára állítottam, azért, hogy a természetes fény által megvilágított háttér kék legyen.
A laptopot egy Nikon SB-900-assal világítottam meg, ami SU-4 módban a fényképezőgépen lévő vaku fényére villant el. A hölgyet szintén egy SU-4 módban működő SB-900-as vaku világította meg, de nem közvetlenül: a laptop képernyőjére tettem egy fehér A4-es lapot, és a vaku arra szórta a fényét. Mindkét vaku manuális módban volt, és mindkettőn CTO (Color Temperature Orange) színező fólia volt, hogy az izzólámpa színhőmérsékletét reprodukálják a beállított fehéregyensúlynak megfelelően.

A hajtincsek egy lábközé szorított ventillátor hatására szállnak az ég felé. :-)

A hölgyek mosolyához nem tettem hozzá semmit.

Ezt a történetet akkor szoktam elmesélni, amikor paranoiásnak neveznek a fotóanyagaim mentési megoldásai miatt.

Bár az én egyes fotóimon nem olyan sok ember dolgozik, de megismételhetetlen rendezvényeknél, portré fotózásoknál, de még saját családi fotóim esetén is nagy veszteség lenne, ha elveszíteném az elkészült képeket. És ha még az egyes képek nem is képviselnének akkora értéket, hosszú évek munkája, próbálkozásai veszhetnének kárba egy elektronikai berendezés meghibásodása esetén. Ezért aztán teszek néhány óvintézkedést.

A fotóimat jó minőségű – Lexar és Kingston – Compact Flash kártyákra készítem. A fényképezőgépben soha nem törlök a kártyákról képet, viszont minden használat előtt a gépben formatálom őket. Amint visszatérek a számítógépem közelébe, az első dolgom, hogy letöltöm a CF kártyák tartalmát a számítógépre. A letöltést Adobe Photoshop Lightroom segítségével végzem, amelyben a fotóimat kulcsszavakkal – a megrendelő neve, a képek témája, pl. portré, rendezvény, stb., az ábrázolt személy(ek) neve – rendszerezem.
A Lightroom segítségével egyébként úgy nevezett non-destructive, vagyis a nyers (RAW) file-okat nem módosító módon tudom szerkeszteni a fotóimat, így az eredeti file-ok nem változnak, károsodnak.

A nyers és feldolgozott fényképeket egy kétszer 1 terabyte-os, Western Digital gyártmányú, az Apple számítógépemhez Firewire 800-as csatlakozóval kapcsolódó külső merevlemezen tárolom. Ez a kétszer 1 terabyte tárolókapacitás fizikailag két merevlemezen található meg, amelyek a RAID 1 rendszerben, vagyis minden adatot tükrözve, kétszeresen tárolva működnek. Bár így végül a teljes kapacitás felét tudom csak kihasználni, a megoldásnak hatalmas előnye, hogy ha bármelyik merevlemez megsérül, a másikon megvannak a képeim.
Ez a küldő merevlemez egyébként lehetővé teszi, hogy saját Firewire csatlakozóján keresztül további merevlemezeket kapcsoljak a konfigurációhoz, így bővítve a lemezterületet.

Ezt a biztonságot még azzal fejelem meg, hogy a nyers képeket eredeti könyvtárszerekezetükben időről időre DVD-re mentem, és ezeket a DVD-ket máshol tárolom, mint ahol a merevlemezeim találhatóak.

A számítógépem operációs rendszerét, és egyéb szoftvereit, személyes beállításaimat, szerződéseimet, ajánlataimat, és egyéb üzleti dokumentumaimat, valamint például a Lightroom katalógus fájljait a Mac OS X részét képező Time Machine megoldással mentem rendszeresen, és automatikusan egy másik külső merevlemezre, amely USB-n keresztül kapcsolódik a számítógepemhez.
Így, ha ezeket véletlenül letörölném, vagy a gép belső merevlemeze hibásodna meg, adatvesztés nélkül vissza tudom tölteni.

Túlzott óvatosság? Lehet. De sok kellemetlenségtől óvom meg vele magam és megrendelőimet.