“…pokolra kell annak menni”, akár ez is lehetett volna a címe David duChemin Visionmongers (magyarul legyen mondjuk Víziókufárok) című könyvének.
És bár duChemin valószínűleg nem ismeri a dalt, ami így kezdődik, könyvében megfogalmazott gondolatai nem esnek nagyon messze a dal mondanivalójától. Természetesen a Visionmongers nem leendő dudásoknak szól – ha így lenne, jó eséllyel soha nem akadt volna a kezeim közé a könyv -, hanem olyan fotósoknak, akik szeretett hobbijukat tervezik megélhetési forrásukká tenni és elkezdeni hivatásszerűen űzni a fotográfiát.
David maga, bár kora ifjúságától kezdve fotózott, egy teológiai diploma megszerzése után 12 évig mint komikus lépett fel rendszeresen. Ma nonprofit szervezetek számára készít hatásos, marketing felhasználású fényképeket, gyakran fejlődő országokban.
Szerinte az egész út egy vízióval kezdődik. Látod magad, ahogy fényképészként dolgozol egy stúdióban, látod a képeid egyedi stílusát, látod a munkádat megjelenni egy magazinban, és esetleg látod a pénzt, amit kerestél ezzel a tevékenységgel.
De van sok minden, amit nem látsz.
Mindig nagy fogyasztója voltam az írott információnak. Manapság leginkább az interneten olvasok. (Bizony egy fotós nagyon sok időt tölt a számítógép előtt.) A Google személyre szabott kezdőoldalát használom az általam rendszeresen olvasott blogok legfrissebb címeinek átfutásához.
.
című, szerintem remek könyve amiről már 
