Ugyanis az virtuális világból kilépve a Fényérték.hu élő workshopot hirdetett meg március 27-re. A workshop témája:

Portréfotózás kis rendszervakukkal

Szó lesz koncepcióról, vízióról és kompozícióról :-), de a latin eredetű kifejezéseken túl hallhattok a portréfotózás alapjairól, arc típusokról és pózokról, a fény tulajdonságairól és alkalmazásáról, a vakuk vezérléséről, és mindez rengeteg gyakorlattal.

A további részletek itt érhetőek el.

A BusinessPhoto.hu a Fényérték.hu egyik alapítójaként és fő támogatójaként nem csak az esemény szervezőjeként, de egyik fő előadójaként is résztvesz.

Itt lehet jelentkezni!

Most készülő könyvéhez van szüksége fényképekre: néhány alap pózra, valamint egy őt, mint szerzőt bemutató portréra.

Már korábbi fotós találkozásainkon is észrevettem, hogy nagyon könnyű vele dolgozni: pontosan azt csinálja, amit kérek tőle, és ugyanazt a pózt tetszőlegesen sokszor képes újra és újra felvenni. Amikor ezt meg is mondtam neki, azt válaszolta: “Táncos vagyok. Azt csinálom, amit mondanak.”

Azt gondolom, ez egy professzionális hozzáállás. Igen, valóban megvan a gyakorlata – nem utolsó sorban színpadi gyakorlata – abban, hogy újra és újra ugyanúgy beálljon, vagy ugorjon ott, és akkor, amikor mondják, de a lényeg, hogy ezt minden sztáralűr nélkül a fényképezőgép előtt is megteszi. Szinte már fotómodell. :-)

A könyv borítójára és hátlapjára kerülő fényképek kiválasztását a világ legszigorúbb képszerkesztője végzi majd: Árpi felesége, Réka. Remélem fennamaradok a rostán. :-)

És bizonyos szempontból igaza volt.  A fényképész feladatai közé tartozik, hogy oldja a fotózás alanyainak hangulatát, és kellemes légkört teremtsen a fényképezéshez.
Fotómodellnek lenni komoly szakma, amit azok, akik csupán a végeredményt látják a magazinok címlapján, vagy éppen az óriásplakátokon, nem is sejtenek. Sokszor a fizikai teljesítőképességet is próbára tevő feladat órákat tölteni a fodrász és a sminkes székében, majd még többett a villogó lámpák keresztüzében a fényképészek és art directorok instrukcióit követve. Eközben a modell arca egy pillanatra sem tükrözhet aggodalmat, kiszolgáltatottságot, vagy éppen unalmat. Nyomhat a cipő, fájhat a hát, de a mosolynak ragyognia kell.

Ismerve ezeket a kihívásokat, nem várhatjuk el egy irodai dolgozótól vagy gépjárművezetőtől, de még egy közép vagy felsővezetőtől sem, hogy egy topmodell szakmai tudásával és magabiztosságával jelenjen meg és viselkedjen egy vállalati fotózáson.
A fényképész feladata, hogy miközben az első pillantástól kezdve elemezi az soron következő alany arci és egyéb sajátosságait – csillog-e a bőre, széles-e az arca vagy inkább keskeny, vannak-e elálló hajszálai, nem nagyobb-e az egyik szeme a másiknál, nincs-e tokája, jól áll-e a nyakkendője, nincs-e korpa a vállán – azért, hogy korrigálja, amit lehet, és eldöntse, kell-e módosítani a fények vagy a fényképezőgép beállításain vagy éppen a fotózás szögén, bemutatkozzon és beszélgetést kezdeményezzen vele, és olyan légkört teremtsen, amelyben mindketten jól érezhetik magukat, és ha mosolygós képre van szükség, az a mosoly lehetőleg természetesnek hasson.
Azzal a szándékkal, hogy a fényképezés pár perce ne legyen szendvedés sem a fotósok, sem a nem főállású modellek számára, alább felsorolok néhány tippet mindkét tábornak. Ezek a tippek nagyon messze vannak a pszichoanalízistől, de talán nevezhetjük az ilyen tudatos kommunikációt alklamazott pszichológiának.

Tippek fényképészeknek vállalati portéfotózáshoz

• Gondolj bele, hogy Te hogyan érzed magad kiszolgáltatott helyzetben. Nekem ilyen pl, amikor a fodrász székében ülök, de még rosszabb, amikor videófelvételen kell szerepelnem.
• Ha lehetőség van rá, tegyél be valamilyen kellemes zenét.
• Néha segít, ha egyszerre több kolléga van jelen a fotózásnál, és ugratják egymást. Persze tudnod kell kontrolálni ezt a helyzetet.
• Mondj valami személyeset magadról.
• Ne csak beszélj, kérdezz is. Sőt, hallgasd is meg, amit válaszolnak, és reagálj rá.
• Ne játszd túl a dolgot: légy természetes, és úgy beszélj, ahogy mondjuk egy bulin beszélnél valakivel, akit akkor látsz először.
• Kerüld az olyan témákat, amelyekkel kapcsolatban az embereknek szélsőséges nézetei lehetnek (pl politika).
• Ne felejtsd el, hogy maximum 10 perc áll rendelkezésedre. Ezt egyébként előre közölheted is a “modell”-eddel.
• Megkérdezheted, hogy van-e bármi, amit nem szeret látni magán (pl. egy heg, az orrának a görbülete, stb.). Lehet, hogy felhívja a figyelmedet valamire, amit még tudsz a fényeiddel vagy a pózzal korrigálni, úgy, hogy végül Ő sokkal elégedetebb lesz az eredménnyel.
• Minden körülmények között tartsd tiszteletben az alany emberi méltóságát, és tiszteld őt, mint ügyfelet.
• A fotózás végén köszönd meg a türelmét!

Tippek vállalati fotózáson résztvevőknek

• A fotós jó fényképeket szeretne csinálni, Te pedig jól szeretnél szeretnél kinézni azokon a fotókon, tehát a célotok közös.
• Onnan, ahol ülsz vagy éppen állsz, nem pont azt látod, amit a fotós a gépen keresztül.
• A fotósnak valószínűleg konkrét elképzelése van arról, hogyan fog a végeredmény kinézni. Mozogj, állj vagy ülj úgy, ahogy kéri!
• A fotós tisztában van azzal, hogy melyik póz és világítás milyen arci vagy egyéb szabálytalanság hatását gyengíti, vagy tünteti el teljesen. Bízz benne!
• A fotós is csak egy ember, aki ráadásul éppen a munkáját végzi – még ha ezt a legnagyobb lelkesedéssel és élvezettel teszi is. :-)

Örömmel jelentjük be, hogy tegnap éjszaka, ugyan tüzijáték és pezsgő nélkül, de hivatalosan elindult a

Fényérték.hu.

A Fényérték.hu fényképészeti tananyag portál a kezdő szinttől kezdve a haladóig olyan témákat dolgoz majd fel, mint világítástechnikák stúdióban és helyszínen, retusálási eszközök és megoldások, portré-, természet- és makró fotózás, régi idők nagyszerű fotósainak életműve. Ezeken kívül írunk majd frissen publikált szakkönyvekről, és természetesen felhívjuk a figyelmet a nagy világ fotós újdonságaira is.
A feladat nagy, és csupán a BusinessPhoto.hu nem is lett volna elegendő hozzá, hogy ezt megvalósíthassuk. Ezért fiatal, lelkes kollégákkal együtt készítjük izgalmas anyagainkat a portálra.

Látogasson el új portálunkra!

Biztosan emlékszünk szüleink vagy – korosztálytól függően – nagyszüleink  ma már megmosolyogtatóan pirospozsgásra retusált esküvői fotóira. A korabeli retusálási szokások mostani szemmel túlzóak voltak, de megfeleltek az akkor elképzelt ideálnak. Egészen az utóbbi időkig a magazinok a régi korokhoz hasonló túlzó retusálási technikákat alkalmaztak, amellyel tökéletes testű és arcú, hibátlan bőrű férfiakat és nőket mutattak az olvasóknak. Néhány vállalat, és néhány merészebb magazin sokak örömére mozgalmat indított el a nem, vagy kevésbé retusált fotók megjentetésével és a nem sminkelt celebritások bemutatásával, vagyis gyakorlatilag a korábbi tökéletes ideálok figyelmen kívül hagyásával.

Ha a régi retusálás ma viccesnek hat, és örömmel látjuk a az egyre kevésbé tökéletes arcokat az újságokban, miért van szükség retusálásra egyáltalán? A vállalati portrék ráadásul az esetek többségében nem kimondottan címlapfotók. Akkor hát miért?

A retusálás igénye egyrészt technikai jellegű. Ugyanis a digitális technika könyörtelen, és képes megmutatni a legapróbb szabálytalanságokat, bőrhibákat is. Ezzel szemben az emberi agy a teljes megjelenést észleli, és ez az, amit a legtöbben szeretnének viszontlátni az elkészült képeken.
A retusálás iránti igény a másik oldalról egyfajta hibajavítási törekvés. Egy fotózás során becsúszhatnak olyan apró bakik, mint egy rakoncátan hajszál a homlok közepén, egy gyűrődés a ruhán, egy kicsit pontatlanul feltett smink a szem alatt, a világításból adódó enyhén fénylő bőr, környezeti portrénál egy nem odaillő tárgy a háttérben, és így tovább, amelyek gondos utómunkával orvosolhatóak.
A fenti problémák még vállalati portréfényképezés során is előfordulhatnak, tehát a válasz igen, vállalati fotózásnál is szükség lehet retusálásra.

Ezúton is köszönöm minden résztvevő áldozatos munkáját, és a hozzászólásokban és a fotós fórumokban írt építő kritikákat, tanácsokat.

A résztvevők ezúttal:

• Boklahánics-Maráczi Péter (video és vágás)
• Pap Anita (smink)
• Horváth Anna és Klucsarits Kyra (modellek)
• Boldizsár Viktor (hangtechnika)
• Kiss Ákos
• Toplak Zoltán
• Radványi Tibor

És egy félperces werk Boklahánics-Maráczi Péter jóvoltából:

A “kézikönyv” a portréfotózáshoz szükséges felszerelések és alapvető technikák leírásával kezdődik az objektívek gyújtótávolságától és mélységélességtől kezdve a file-formátumokon és zajszűrésen át a mesterséges fényforrások, fénymódosítók valamint fénymérők részletezéséig. Ezek olyan alapok, amelyeket valóban tudnia kell minden portrézással foglalkozó embernek, viszont néhány célzott kereséssel bárki könnyen találhat ezzel foglalkozó ismertetőket az interneten.

Szó esik továbbá a portréfotózás egyik sarkalatos összetevőjéjőről, a pózokról: a fej, a vállak és kezek tartásáról. Alaptétel, hogy a háromdimenziós emberi test kétdimenziós leképezésének szabályai évszázadokon át finomodtak. Ezeket a szabályokat nem “kötelező” az utolsó betűig betartani, de mindenképpen érdemes ismerni őket, mert jó alapot adnak a modellek formáinak közel ideális bemutatására.

Hutter ír még a portréknál is fontos kompozíciók alapjairől: a harmadolási szabályról, az aranymetszésről, valamint a figyelmet vezető vonalakról.

Nagy, több fejezetet felölelő téma a világítás. A könyvből megismerhetjük az alapvető, és leginkább fotóműteremben használható portrévilágítási módokat, a fő- és derítő fény lehetséges arányait, valamint a kültéri fény használatát, és annak kombinálását mesterséges fényekkel.

Egy fejezet szól a legritkább esetben tökéletes emberi arc és test hibáinak “elrejtéséről”, a megfelelő pózokkal és világítással operáló korrekciós technikákról.

A könyv tele van kiváló – bár egyes kritikák szerint túl édeskés és az amerikai ízlésnek megfelelő – fényképekkel, és minden képhez találunk egy rövid technikai leírást, ami betekintést enged a kép elkészítésének mikéntjébe.

A Portréfotós kézikönyve egy hasznos, és sok témát felölelő könyv, amit középhaladó, angolul beszélő fotósoknak ajánlok.

Ahogy írtam a könyv még nem jelent meg magyarul, de azt nem mondanám, hogy nincs alternatívája. Szívesen ajánlom a Robert Caputo Fotóiskola – Portré és riport című munkáját, ami a National Geographic fotós sorozatában jelent meg. Bár a téma megközelítése teljesen más, mégis “alapmű”.

Egy másik lehetséges alternatíva valamelyik “nagy öreg”, például Szipál Márton portré tanfolyama. A több mint 80 éves mester óriási vehemenciával és odaadással próbálja átadni hatalmas tudását az ifjúságnak. Az óráin lefedett anyag gyakorlatilag megegyezik a Portréfotós kézikönyve ismeretanyagával, amihez hozzáadódik az emlékezetes előadás és stílus. Minden szavát érdemes feljegyezni.